Blogunk következő részében a gazdasági állatok, de különösen a juhok legeléséről és ennek előnyeiről fogunk beszélni, majd a birkák és az erdőtüzek különleges kapcsolatát tárjuk föl.

A legeltetés előnyei

Bár a legeltetésnek és a legelőn tartásnak (azaz a külterjes, extenzív gazdálkodásnak) napjainkban jóval kisebb a szerepe, ez az állattartási forma évszázadokon keresztül végigkísérte az emberiség történelmét. Ma az állatok jóval nagyobb stresszben élnek, mint a korábbi évszázadokban, ezért is olyan fontos számukra a természetes körülményeket, azaz a legelőket biztosítani. Az utóbbi években az intenzív és zárt gazdálkodás kedvezőtlenül hatott az állatok egészségére és szaporodására. Azaz hiába emelték az adott terület gazdaságosságát és hatékonyságát (technológia vagy szakképzettség fejlesztése már meglévő területen), mégis problémák merültek fel (Béri 2011). A gazdablog.hu írója szerint, melyet az Agroinform tett közzé 2016-ban, egy műhelybeszélgetés során kifejtette, hogy „a környezettel való interakció minősége” kiemelt fontosságú, ám ügyelni kell arra, hogy az ember életterének kárára sem javasolt növelni a művelt földterületet (külterjes, extenzív gazdálkodás), ugyanis ez is a fenntarthatóság része. A nagyobb tér és mozgási lehetőség, valamint a természetes környezet számos előnnyel bír: a legelő állatok szervezete a napfény hatására jóval több D vitamint termel, megnő a karotintermelés (A vitamin), és az sem utolsó szempont, hogy a legelőn található gyógynövények szintén pozitív hatást gyakorolnak az állatok egészségére. De megelőzhető vele a szép tájkép és a gyomosodás is. (https://www.agroinform.hu/kornyezetvedelem/extenziv-vagy-intenziv-legyen-a-gazdalkodas-28317-001)

A juhok legeltetésének legfőbb jellemzői

De külön említésre méltó a juhok legeltetésének módja is. Egyik legfontosabb előnye a juhok legeltetésének – mely szempontnak az erdőtüzeknél kulcsfontosságú szerepe lesz –, hogy az állatok könnyedén ledarálják a finom szálú füvet, tehát képesek mélyen legelni, leginkább a 10-15 centiméteres fűszálak lelegelésére alkalmazhatók a leghatékonyabban. Rendszerint április elejétől kell elkezdeni legeltetésüket, mivel ekkor kezd kinőni a fű, és még a tél beállta, december előtt érdemes abbahagyni. A magyar juhfajták főleg falkában, míg nyugati rokonaik szétszóródva legelnek, ők azok, akiket nem terelgetnek gazdáik. Egy anyajuh naponta akár 4-5 kg füvet is lelegel. Fontos szabály, hogy a tavasz eleji legeltetéshez nem csak szoktatni kell az állatot (tehát nem ajánlott a megszakítás nélküli legeltetés), de hányinger és a gyapjú koloncosodásának elkerülése érdekében szalmával, szénával vagy száraz répával érdemes őket etetni. A legeltetés ideje a nap délelőtti és késő délutáni szakasza ajánlott. (https://felsofokon.hu/agrar/a-juhok-legeltetese-1-resz/)

A juhok legeltetési formái

A továbbiakban a juhok változatos legeltetési formáit soroljuk fel, azok előnyeivel és hátrányaival.

  1. A terelgető legeltetés. Ennél a módszernél a pásztor és a pásztorkutya terelgeti a nyájat, és felügyeli a folyamatos legelést.
    Hátránya. A legelő egyes részeit többször is lelegelhetik, és az állatok válogathatnak is a növények között, így egyéb hasznos növények is kipusztulhatnak.
  2. Szakaszos legeltetés. A módszer lényege, hogy, elkerülvén a legelőterület teljes kizsigerelését, legeltetés után hagyják a füvet teljesen újratermelődni. Ezzel gyakorlatilag szabályozható, mennyi füvet legeljenek le az állatok. Ez esetben a kutya helyett inkább pásztor legeltet, akinek a feladata, hogy szabályozza a juhok által bejárt területet csökkentve a legelési és taposási veszteséget. A feladat elvégzése után a gyomnövényeket és értéktelen növényfajokat kaszálással kell eltávolítani.
    Előnye. A kevesebb taposás és a kisebb járatási idő miatt kevesebb növény veszik kárba, és több legelőfű kerül fölvételre.
  3. Adagoló vagy porciós legeltetés. Lényege, hogy villanykarámmal lerekesztenek egy területet 1-2 napra, és e terület fűmennyiségét legelik le. Fontos időnként új, friss füvet telepíteni a karámba, vagy mobillá tenni azt, attól függően, melyik gazdaságosabb a gazdaság számára. (https://felsofokon.hu/agrar/a-juhok-legeltetese-2-resz/)

Ezeken a módszereken felül léteznek további módszerek is, ezek kifejtése azonban meghaladná a blog formai és tartalmi kereteit, így csupán említést teszünk róluk:

  • pányvás-, vagy bakterlegeltetés,
  • kosarazó legeltetés,
  • láb alóli vagy szabad legeltetés,
  • sávos legeltetés,
  • szakaszváltós legeltetés (Béri, 2011).

A juhok legeltetésének legfőbb haszna, hogy képesek az alacsonyan fekvő, finom növényzetet is lelegelni, a kecskékkel egyetemben. Hogy miért különösen fontos ez, arra választ kapunk blogunk további részében, melyben a juhok erdőtüzek megelőzésében játszott fontos szerepéről fogunk beszélni.

A juhok szerepe és feladata az erdőtüzek megelőzésében

Amerikában – különösen Utah államban – a farmerek elsősorban marhahústermelés és a klasszikus cowboy életmód céljából tekintenek a legeltetős állattartásra. Egyre többen vannak viszont azok, akik felismerik, hogy a legelő állatok jóval többet kínálnak a cowboyok és a nyilvánosság számára puszta hústermelésnél. Mindezt az amerikai Utah Farm Bureau Federation nevű állattenyésztő és farmer szervezet cikke közli, melyben azt állítják, a legeltetéses állattartás egy már bizonyított, alátámasztott eszköz az erdőtüzek megelőzéséhez, amit „célzott” legeltetésnek hív. Ez a legeltetési módszer eltünteti azt a finom növényzetet (emlékszünk még?), mely arra való, hogy a keményebb növényzet (az angol nyelvű szakirodalomban főleg tüzelőanyag, fuel néven ismert) gyújtópontjaként szolgáljon. (https://www.utahfarmbureau.org/Article/A-Call-for-More-Firefighting-Cows-Sheep)

Hasonló példáról ír a spanyolországi Kanári-szigetek kapcsán a Nemzetközi Tűzmegelőzési és Tűzoltási Bizottság (International Technical Committee for the Prevention and Extinction of Fire), mely egy idén márciusi cikkében elemzi, hogy az egyre gyakrabban keletkező erdőtüzek sikeresen megelőzhetőek leginkább kecskék és juhok segítségével. (https://www.ctif.org/news/sheep-and-goats-prevent-forest-fires-gran-canaria-spain)

De vizsgáljuk meg közelebbről, miként is zajlik le a párosujjú patások ezen akciója, és milyen egyéb tényezők játszhatnak szerepet a tűz keletkezésében és természetében.

A növényzet, ami más néven a talaj vagy föld „tüzelőanyag profilja” a legfőbb tényező, mely meghatározza a tűz viselkedését. A növényzet elrendezésének két vizsgálható aspektusa van az erdőtűz kapcsán: a vertikális és a horizontális elrendezés. A tüzelőanyag függőleges elhelyezkedése meghatározza a légköri tüzelési fokát, a lángok magasságát és a keletkezett hő időtartamát. A vízszintes növényzet-elrendezés pedig a tűz kiterjedését határozza meg. Ezek, illetve a tájkép és az időjárási körülmények (szél és talajnedvesség) azok, amelyek felelősek az adott erdőtűz természetéért, azaz, hogy milyen attribútumokkal rendelkezik majd (Davidson 1996).

A juhok vagy kecskék a legeléssel, illetve a növényzet letaposásával képesek szabályozni az éghető anyagok mennyiségét és kiterjedését. Mégis, a növényzet „kezelésének” ez a módja rendkívül bonyolult folyamat, mely attól is függ, milyen állatok kombinációjával dolgozunk, és milyen fajta növények találhatók az adott területen. A legeltetés legtöbb esetben kecskék és juhok segítségével történik. Célja, hogy lecsökkentse vagy eltüntesse a finom aljnövényzetet, ami a nagy erdőtüzek kiindulási pontja. És mint ahogy talán eddig is sejthető volt, konkrétabb célja az, hogy évek vagy évtizedek múltán a legeltetés átalakítsa az aljnövényzet ökoszisztémáját és karakterisztikáját (Doescher et al. 1987).

Bár számos példát lehet találni az interneten, különféle szervezetek honlapján vagy tudományos cikkekben, hogy juhoknak vagy kecskéknek sikerült erdőtüzeket megelőzniük, konkrétabb, és tudományos információk, főleg mérések csekély számban akadnak. Amik előfordulnak, azok közül is a legtöbb csak különféle elbeszélések alapján született, bár ennek ellenére hivatkoznak rá tudományos publikációk (pl. Ingram et al., 2013). Az eddig felsorolt példák után szólunk néhány szót a legeltetés konkrétabb jellemzőiről, két példába csomagolva. Az első Smith et al. (2000) anekdotái alapján készült. A kutatók 350 anyajuh viselkedését vizsgálták Nevada államban, májusban. Az állatok rozsnokot (Bromus Tectorum) és fás szárú ürömöt (Artemisia Tridentata) legeltek egy 2,5 mérföldes (x kilométeres) területen, mely 20 legelőre volt bontva. Kiderült, a bárányok a teljes, 2622 fontnyi (~1,2 tonnányi) finom tüzelőanyagot (finom növényzetet) 765 fontra (~0,35 tonnára) redukálták holdanként (kb. 0,4 hektáronként). A vegetatív talajtakaró pedig 30-ról 28%-ra csökkent, az avartakaró 20-ról 23-ra növekedett, a kopár talaj mennyisége pedig 4%-kal nőtt. Green et al. (1987) tanulmányában viszont 400 kecskét legeltetett július hónapban, ők a mahagónilevelek és- gallyak 95%-át, a tölgycserje 80%-át elfogyasztották (felhasználták, mert amit visszajuttatnak a földbe, az sem vész kárba), a bozóttakarót pedig 45%-ról 15%-ra redukálták egy év alatt. Ugyanez az eredmény a bozóttal a juhoknak 3 év alatt sikerült, de a leghatékonyabbnak együttesen bizonyultak, amikor is lényegesen jobb eredményeket sikerült elérniük a kutatóknak. A legtöbb forrás egyébként is juhokat és kecskéket említ leggyakrabban, mint a finom tüzelő elpusztítóját.

Az elmúlt években számos kísérletet végeztek kecskékkel, juhokkal, szarvasmarhákkal vagy egyéb állatokkal. A különböző publikációk hasonlóak, de eredményeik eltérőek, mivel a kísérleteket számtalan növényfajtával, különböző állatkombinációkkal lehet elvégezni, sőt, gyakran alkalmaznak egyszerre állatokat és egyéb tűzmegelőzési módszereket: mechanikus (pl. fűnyíró eszköz), gyomirtós, kézi vágásos és előírt tűz (előre meghatározott terv szerint történő égetés) módszereket. (http://ucanr.edu/sites/postfire/files/255096.pdf)

Felhasznált források:
Béri B. (2011): Tartástechnológia. A gazdasági állatok legeltetése (10. fejezet), https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_15_Tartastechnologia/ch10.html)
Davidson, J. (1996): Livestock grazing in wildland fuel management programs. Rangelands 18 (6) 242–245.
Doescher, P. S., Tesch, S., D., Alejandro-Castro, M. (1987): Livestock grazing: a silvicultural tool for plantation establishment. Journal of Forestry 85 (10):29–37.
Green, L. R., Hughes, C. L., W. L. Graves, W. L. (1987): Goats control of brush regrowth on Southern California fuel-breaks. In First International Rangeland Congress; 14–18 August 1987; Denver, CO. 451–455.
Ingram, R. S., Doran, M. P., Nader, G. (2013): Planned herbivory in the management of wildfire fuels. p. 61, p. 63. http://cdn.intechopen.com/pdfs/43235/InTech-Planned_herbivory_in_the_management_of_wildfire_fuels.pdf): http://ucanr.edu/sites/postfire/files/255096.pdf
Smith, E., Davidson, J., Glimp, H. (2000): Controlled sheep grazing a fuel break in Nevada. Sheep grazing to create fuelbreaks along the urban-wildland Rangelands angelands 24 interface. Proceedings of the 53rd Annual Meeting of the Society of Range Management; Boise, ID. 6 p.

Internetes források:
I1. https://www.agroinform.hu/kornyezetvedelem/extenziv-vagy-intenziv-legyen-a-gazdalkodas-28317-001
I2. https://felsofokon.hu/agrar/a-juhok-legeltetese-1-resz/
I3. https://felsofokon.hu/agrar/a-juhok-legeltetese-2-resz/
I4. https://www.utahfarmbureau.org/Article/A-Call-for-More-Firefighting-Cows-Sheep
I5. https://www.ctif.org/news/sheep-and-goats-prevent-forest-fires-gran-canaria-spain
I6. http://ucanr.edu/sites/postfire/files/255096.pdf