Miért fenntartható a bárány- és juhhús?

A juhok legeltetése szükséges ahhoz, hogy gondozzuk a legelőket és mezőket.

A legeltetést alkalmazni lehet a kevésbé kedvező területeken is, tehát hozzájárul megőrzésükhöz és amellett, hogy ápolja azokat, számos katasztrófát is képes megakadályozni, például az erdőtüzeket.

Mivel nagyon alacsony az erőforrás-igényük (vásárolt takarmány, stb.) számos szolgáltatást nyújtanak az ökoszisztémának. Ezek megjelenhetnek anyagi (piaci) és nem anyagi szolgáltatásként is. Az utóbbiak jellemzően a közjót szolgálják és nincs piaci értékük.

Ezek az ökoszisztéma szolgáltatások előnyösek az egész társadalom számára és közvetlenül kapcsolódnak a legeltetés kedvező szerepéhez. Ilyen például a tiszta víz és levegő, a termékeny föld, a jó állapotban lévő élőhelyek, a biológiai sokféleség.

A lakosságot a vidéki környezethez köti a gazdasági tevékenység végzése miatt.
Generációváltás: egyre több nő és fiatal végzi ezt a tevékenységet Európa szerte, amelynek egy része a jelenlegi támogatási struktúrának is köszönhető.

Magyarország nagyon jelentős kulturális örökséggel rendelkezik a juhtartás, mind az épületek (ólak, épületek, nyíróhelyek, itatóvályúk, kőépületek, stb.), mind pedig művészeti (festmények, irodalom, zeneművek, szájhagyomány, népdalok, néptánc, legendák, stb.) tekintetben is. Az egyik módja annak, hogy megbecsüljük ezt az örökséget az, hogy fenntartjuk ezt a termelési rendszert és így növeljük a fogyasztást.

Magyarországon jelenleg több mint 7 800 juhtenyészetben, zömében családi gazdaságban több mint 800 ezer anyajuh tartásával foglalkoznak. A juh- és kecskeágazat jelentősége jóval nagyobb, mint a mezőgazdaságban (0,8-1,0%), illetve az állattenyésztésen belül (mintegy 2,0%) statisztikailag kimutatható termelési értéke (Kukovics-Jávor, 2017).

Az EU egy főre jutó éves juhhúsfogyasztása átlagosan 2,3 kg/fő/év, de ez az egyes tagországok között nagy szóródást mutat, a 10 dkg-os nagyságrendtől közel 13 kilogrammig (hazai fogyasztás 35 dkg/fő/év a becslések szerint). Az EU juhhús tekintetében mindössze mintegy 80%-ban önellátó, így importra szorul. Az elmúlt tíz évben az EU juh- és kecskeállománya – Románia kivételével – a világtendencia ellenére, mintegy 15%-os csökkenést mutat. A legjelentősebb juhállománnyal rendelkező országok, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország és Írország. Ezekben az országokban a fogyasztás is jelentős, az önellátottsági szintek eltérőek, egyedül Spanyolországban haladja csak meg a termelés a belső fogyasztást (NAK, 2015).

Magyarország az Európai Unió negyedik legnagyobb exportőre.

A juh- és kecskeágazat számára mind a hazai termelés feltételei, mind pedig a külpiaci körülmények is olyanok, amelyek lehetővé teszik, hogy hosszútávon 1 250 000 – 1 500 000 nőivarú kiskérődzőt tartsunk Magyarországon, ezzel akár több, mint 10 000 család megélhetését lehet biztosítani (NAK, 2015). Ehhez azonban szükséges megoldani a képzés és a munkaerőhiány problémáját.

• Magasabb minőségű élelmiszerek az iparilag előállítottakhoz képest: a legeltetésre alapozva, speciális tartással, a spanyol őshonos fajtákkal, amelyek alkalmazkodtak a területhez, származástól függő speciális jellemzőkkel, védett megjelöléssel.
• Környezetvédelmi szempontból felelősségteljesebb élelmiszerek: a fogyasztók közelében termeléssel, olyan erőforrások felhasználásával, amelyek nem versenyeznek az élelmiszerekével, a szállításból eredő költségek és hatások csökkentésével, kis energiafelhasználással, kevesebb vízfogyasztással, a hulladékok hasznosításával.
• Egészségesebb élelmiszerek, amelyek olyan állatoktól származnak, amik kapcsolatban álltak a környezettel, kint nevelkedtek és mozogtak, jobb a zsírsav-összetételük.
  o Biztonságosabb élelmiszerek: A helyi termelés azt eredményezi, hogy ezek az élelmiszerek sokkal függetlenebbek a piaci ingadozásoktól és az időszakos körülményektől, ezért mindig elérhetőek lesznek az emberek számára.
• Az élelmiszerek, amelyek hozzájárulnak a gazdasági körforgáshoz: A maradványokat is hasznosítják a legelők termőképességének javításához és a talaj képes megkötni a szén-dioxidot (a klímaváltozás elleni küzdelemben is fontos). Ebben az értelemben a fogyasztásuk is alacsonyabb, mivel a juhok a növényi maradványokat nagyon jól hasznosítják.

A termelési funkciója mellett az alacsony erőforrás-igényű legeltetetésnek multifunkcionális szerepe is van az élelmiszerek, nyersanyagok és a természetes erőforrások fenntartható használatával. Emellett még pozitív gazdasági hatásai is vannak. Számos előnyt generál, mint például a biológiai sokféleség megőrzése, a mezőgazdasági területek és a környezeti kockázat megelőzése (erdőtüzek), stb. Mindemellett előnye még a társadalmi kockázat megelőzése azáltal, hogy gazdasági tevékenységet tart fenn vidéken.

Az egyoldalú gabonafogyasztó állatokkal (sertés, baromfi) szemben, az anyajuhoknak kevesebb az abraktakarmány igényük, így kevésbé versenyeznek az élelmiszer-előállításhoz szükséges erőforrásokért (például a gabonanövények), ami még fontosabb, ha figyelembe vesszük a világ növekvő élelmiszer-igényét. Ezt a kérdést központinak lehet tekinteni és megkülönböztetőnek az extenzív állatállományhoz képest.

A szakértők szerint egyrészt a húsfogyasztás csökkentése, másrészt a magasabb minőségű hús fogyasztása ajánlott. Ennek az ajánlásnak is megfelel a legeltetett állatok húsa, mivel a legeltetés által előállított hús némileg eltár a zárt tartásúaktól. Az élelmiszer „természetesebb” és maradványmentes, így egészségesebb, emellett állatjóléti szempontból is kedvezőbb.